Dágón : Gabona- és „termékenység”-isten, egyesek szerint eredetileg tengeristen lehetett (mivel [pusztán névazonosság?] a filiszteusok, akiknek főistenük volt [vö. a Dán törzséből való Sámson, Izrael bírája Gázában két fő tartóoszlopánál fogva összedönti Dágón templomát] törzsétől lefelé félig hal testtel ábrázolták). Több akkád-mezopotámiai uralkodó, így Hammurápi és II. Assur-nászir-apli is leszármazottjának tartotta magát. Gyakorta Baál (Balu) atyjának tekintik. /Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája, 28. o.; {Ábel-Zsuzsanna, 133. o.}; / Dagan (ugariti, akkád dgn) „kalász” (dágón) vagy „halacska” (a dag szó kicsinyített alakja). Az akkád mitológiában idegen (nem babiloni eredetű, nyugati-sémi [kániaánita-amorita, később filiszteus]) isten. Néha Enlillel is azonosítják. Felesége a (talán hurrita) Sala istennő, aki egyben a viharistennek (Adad) is a felesége – egy észak-mezopotámiai eredetű óbabiloni szöveg Adad atyjának mondja. A főníciai mitológiában kapcsolatban áll Balu-val (Alijan-Baál) [ld. az akkád mitológiában {?}], a főisten Ilu mellett őt is Balu atyjának tartották. Eusebius Caesariensis szerint Uranosz [ ~ Ilu?] egyik ágyasa – aki Balu anyja – már Uranosztól terhesen került Dágónhoz. Szankhuniathón-Philón föniciai teogóniája úgy tudja, hogy Dágón az égnek, Uranosznak (aki talán azonos Baál-Samémmal) és Gaiának a gyermeke, Él/Ilu fivére. A filiszteusoknál a Kr. e. II. évezred végén és az I. évezred elején főisten, a hadak istene; ez a hagyomány valószínűsítő vélemény szerint a partvidéken korábban élt kánaánita népességtől került át a filiszteusokhoz. Bét-Seán észak-palesztinai városában Dágón Astartával áll kapcsolatban. /Mitológiai enciklopédia I., 496. o./
Él (Ilu) : Főníciában az „istenek atyja”. Ő fakasztotta a földet megtermékenyítő folyókat, és a tenger mellett lakott – minden meglévő teremtőjének is nevezték, termékenyítő erejére utalva Bikának is. Neve eredetileg „hatalmast” vagy „elsőt” jelenthetett [?]. A legtöbb róla szóló legendát Ugarit (Szíria) romjai között találták, Kr. e. XIV. sz-i agyagtáblákon, 1929-ben. Lánya és egyben felesége Asirat volt, az egyik legenda szerint másik ágyasa pedig Anat. Ők szülték neki a hajnal és az alkony isteneit, Saharut és Salimmut. /Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája/
Balu (később Baál [ ~ Bél?] – közsémi szó szerint jelentése „gazda”, „úr”, görög Vaál [!?]) : az egyik leggyakoribb megnevezés a nyugati sémi mitológiában az egyes helyi istenségekre és a közös istenekre. A legelterjedtebb kultusza annak a Baálnak alakult ki, akit a vihar, égzengés és villámlás, eső és az eső adta termékenység isteneként tiszteltek, s akit Baál-Hadad, később csak Hadad (hdd, vö. akkád Adad) néven is említettek. Ugariti mítoszok főszereplője (Alijan-Baál, Alijan ['al'iyn'], „erős férfi”), egész ciklus szól róla – Ugarit patrónusa volt. Ilu és Asirat fia, de Dagan (Dágón) fiának is mondják; lehetséges, hogy Ilut Balu ősatyjának tekintették. Kései föníciai hagyomány szerint Balu anyja Uranosz egyik ágyasa volt, aki már Uranosztól [ ~ Ilu?] terhesen került Daganhoz. Egy helyen említik, hogy három leánya van, akik egyben a feleségei is: Padaraj („zsírt adó” [? tápláló], Talaj („harmathozó”) és Arcaj („Föld”, vö. Erec!) földistennő, aki utóbbinak esetleg köze van a későbbi Arcuhoz [→Bél, 496. o.], ez pedig talán azonos az Szankhuniathón-Philón teogóniájában említett Gaiával, Uranosz (Baál-Samém?, 494. o.) feleségével. Húga és kedvese Anat. /Mitológiai enciklopédia I., 495. o./
